Az MSZP életét végigkísérik a viták, hogy miként válhatnak ismét erős, megbecsült, közkedvelt párttá. Információink szerint az igazi feladvány ezekben a beszélgetésekben a régi nevek kitakarítása a frontvonalból. Szabad-e, mikor szabad, és hogyan kell háttérbe vonni a levitézlett, amortizálódott harcosokat?

El kell ismerni, hogy van közöttük kiváló szakember, nem is egy.

De tény: nevükhöz fűződik a párt mostani el/megítélése. Ők azok, akik most is ott ülnek a parlamentben, képviselve a pártot, a kevés számú megyei közgyűlési hely nagy részét markukban tartják, és a megyei szervezetek élén is ők állnak a legtöbb helyen.

Kell ahhoz bizonyos emberi nagyság, bölcsesség, hogy valaki ereje teljében felismerve a kényszerítő valóságot, háttérbe vonuljon, átadja a helyét és a háttérből próbálja meg tudását egy szervezet érdekében kamatoztatni!

 

Ezeknek az embereknek sokat köszönhet az MSZP. A múltban is és most is. Most például azt, hogy a Fidesz kritikusok jogos felvetései között szereplő álláshalmozás vádja illetve a vád hitele megkérdőjeleződik. Addig, míg az MSZP tag valaki egyszerre sikeres üzletember, országgyűlési képviselő, megyei közgyűlési tag, megyei pártelnök, esetleg magánéleti konfliktusokkal is küzdő „magánember”, addig én is röhögnék a másik oldalnak szánt kritikákon.

 

 

"A liberálisok és a konzervatívok takarodjanak az MSZP soraiból! Vegyék tudomásul, hogy több millió baloldali polgár nem temetőőr, a politikai halottaknak a kriptákban a helyük, nem a szocialista pártban!"

 

szembenézésre szólította fel az MSZP-t szétromboló politikusokat, akik "jelenleg is mentelmi joguk mögé bújva lapítanak a párbaloldalit parlamenti frakciójában". "Miattuk kell most a semmiből újra fölépítenünk a pártot, visszaszereznünk a társadalom rokonszenvét"