A Nemzeti Együtt(nem)működés kormányának eddigi lépéseit szemlélve a címben feltett kérdés hamis. A gőg és a hatalmi arrogancia akár naponta többször is átsüt megszólalásukon.
Tegnapi sajtótájékoztatójukon a pedagógus szakszervezetek tömörülésének képviselői bejelentették, hogy demonstrációt szerveznek pedagógusnap alkalmából. „Galló Istvánné, a PSZ elnöke azt mondta: társadalmi összefogást hirdetnek a magyar közoktatásért.”
Itt lenne az ideje.
Annak idején egy idealista D akárhányas kormánya a pedagógusoknak 50 %-os béremelést biztosított. Iskolai berkekben nagy volt az öröm, egy évig. Utána szépen jöttek a kérdések, ebben az évben miért marad el a béremelés? Majd a kérdéseket követte a düh, a harag.
Sokan állítják, ha négy éven keresztül évi 12.5 %-os emelést kapnak, akkor mindenki jobban járt volna. Az állam pénztárcája jobban bírta volna, a szocialisták megítélése jobb lett volna, pedagógus berkekben, a tanerő pedig békésen bólogatott volna minden év februárjában, mikor a fizetési kimutatását nézegette! Na! Ez az a vonat, ami már elment, az egész marad fölösleges okoskodásnak.
Tapasztalataim szerint a pedagógusok jelentős részben hozzájárultak, hogy a kétharmad létrejöjjön.
Hol tartunk most?
Teljes csőd, totális bizonytalanság. Nincs egy ember az iskolákban, aki biztos lehet benne, jövőre is számítanak munkájára. A bizonytalanság bizalmatlanságot szül. Ütik- vágják egymást, folyik a helyezkedés, teljesen mindegy, hogy állami- önkormányzati, egyházi, vagy egyéb fenntartású egy intézmény.
Ezerrel folyik a megfélemlítés, a megaláztatások sorozatát kell naponta elviselni annak is, aki a szó nemes értelmében is IGAZI PEDAGÓGUS. Annak talán jobban, mint másoknak. És a GYEREK?
Kit érdekel?
Hogy miért most léptek a szakszervezetek?
Reálisan értékelték eddig a helyzetet és látták, nem lehet a tanerőt úgy megmenteni, ha ő nem akarja.
Azon lehet vitatkozni, hogy eljött-e az idő, ki mernek- e menni az utcára a pedagógusok. Mert szerintem nem.
Vitatkozni sok mindenen lehet és talán érdemes is. De az vitathatatlan, hogy a közoktatás irányítói a bejelentésre megroggyantak.
Gloviczky Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár az M1-ben sietett nyilatkozni a pedagógus életpálya modellről és a többi kevésbé átlátható elképzelésükről.
Mindenki által tisztelt főnöke egyenes utat választott a szemen köpések beindításához, folytatta heroikus munkáját. Lehazugozta a szakszervezetek képviselőit, miszerint ferdítésekkel van tele nyilatkozatuk. Volt már ilyen a jeles kereszténydemokrata politikus életében, gyakorlata van benne.
Nyilatkozatának fénypontja volt a jókívánság, ami megfogalmazott:
sok sikert kíván az érdek-képviseleti szervezeteknek.
Variációk röviden ennek megértéséhez:
- Hoffmann megirigyelte a faszobrot, magának is akar egyet. A CINIKUS HATALMI GŐG szobrát.
- Buta lenne vagy fél? Nem fogta fel, hogy a szakszervezetek első igazi sikere az ő röppályára állítása lenne?
- NER ELLENÁLLÓ lett. Elege lehet az egészből, és ezzel üzent a közoktatás szereplőinek: veletek vagyok, kitartás!
.
