Neked könnyű lehet,
De azért nekem se rossz
Arra gondolok
Amire akarok!

Annak idején, mikor még gumipuskával és saját kezemmel készített madzagos íjjal űztem férfiasan álmaimat, nem gondoltam arra, hogy valamikor így kell felébrednem.  Gondoskodó kezek és nem tisztelhető férfiak hada biztosította, hogy elvegyék még az álmaimat is.

Volt ám markomra tekert 50- es damilon fogott fél kilós kárászom, volt verebem terítéken, így nem csoda, ahogy lehetett ott lábatlankodtam, mint hajtó gyerek a NAGYOK között.
Mert tudjátok, abban a telelökött mocskos kommunista világban a csóró is vadászhatott és ráadásul olyan szabályok voltak érvényben, hogy évekig kellett kísérni a vadászokat, mint hajtó. Míg ezt nem abszolváltad, addig kuss volt a fegyvertől, bármennyi pénzed is volt. (kéretik a mindig meglévő kivételek hozzám vágásától tartózkodni! Magyarok vagymuk, vagy mi!)  

Mikor megtörtént a gengszterváltás, akkor sok paraszt puskásnak csak az álmai maradtak. Meg a szakirodalom, ami jó magyar szokás szerint mind a horgászoknál, mind a vadászoknál kettészakíttatott!
A horgászoknál a Magyar Horgászon túl kiadták a Sporthorgászt, a vadászat szerelmesei a nagy hagyományokkal rendelkező NIMRÓD vadászújságon túl a Vadászlap új hangjában is gyönyörködhettek. Azóta persze, mint a vaddisznó, úgy szaporodtak a horgász- vadász magazinok, de a két- két legnagyobb maradt a fentebb felsorolt 4 magazin.

Két éve előfizetője vagyok annak a horgász újságnak, amelynél már kétszer is hátrányba szorultam azért, mert megbízható előfizetőként kihagytak a becsomagolt példányomból katalógusokat, míg a standos példányokban benne volt. Először még szóvá tettem, de válaszra sem méltattak.
E mellett kezdtek szaporodni –talán - a Káder János képek is a lapban.
Nem becsültek annyira, hogy egy e–mailre lökjenek pár sort, és még itt is látom azokat a politikusokat a lapban, akikből szabadidőmben legalább egyet sem akarok látni!
Bizony, felmerült bennem, hogy lemondom az előfizetést.

A Vadászlapot rendszeresen megvásároltam. Úgy, hogy a NIMRÓD-ról már 2-3 éve lemondtam. Ott abból lett elegem, hogy a lap egyik számában több oldalon volt reklám, mint ahány oldalon hasznos tartalom.
A Vadászlapnál mintegy két éve kezdtem egyre többször rosszul érezni magam.

Zsolti miatt. Írnám. De ez így nem igaz. Sok olyan szabály volt a fegyvertartók és forgatók életének megkeserítésére, ami fölösleges és hiábavaló kötelezettségekkel nehezített a minden napjainkat. A beszedhető illetékek sem voltak mindig összhangban az elvárásainkkal.
Jött a Fidesz kormány az ő fővadászával és a helyüket mindenkor megtalálók rátaláltak Semjén Zsolt miniszterelnök helyettesre. Felkenték, megválasztották és ő lett a vadászat hangadóinak fennen ragyogó csillaga. Történtek változtatások az eszement szabályok egy rézét meg is változtatták, de ezzel együtt a vadásztársadalom új ellenségeket szerzett, akikben eddig sem volt szegény.

A Vadászlapban a Mi Megmentő Fővadászunk szinte mindig benne volt két- három fotó erejéig, plusz meg is illett szólaltatni.

Standon vettem a lapot és hónapról hónapra kapta a haladékot. Na, még a jövő havit megveszem. Ha nem változtatnak, akkor vége, lemondok rólatok.
Nem változtattak. Most már valahogy egyre többször keveredik az írások közé olyan hang és retorika, amelyet a saját életembe belopózva nem fogok elfogadni!
Történelemhamisítás- mint kifejezés, templom és hitélet kiemelt szerepeltetése, feudalizmust óhajtó hangok erősödése. (Vitatkoznál velem, kedves Főszerkesztő? Ne tedd! Nem tetszik az a lap, amivé tetted a VADÁSZLAP-unkat és kész)

Mindig van egy hajszál, amit megtalálva azt kell mondania az embernek: ELÉG!

Kedves Cseke úr! (Én még Csekőnek ismertelek meg) Te ebben a hónapban elhelyezted a szerkesztőségi vezércikkben azt a bizonyost!

Tekintettel Semjén Zsoltra és az ő üldöztetésére, itt lett elegem belőled, abból, amit tettéll! És mivel a főszerkesztő maga a lap, így a lapodból is!
(Semjén doga itt, itt, itt és itt!)

„Ismerjük el, pislákoló fénnyel nehéz a sötétben rátalálni a járható útra, a biztos haladáshoz reflektorok kellenek. Most, mintha lenne világítótornyunk, melynek a fel- felvillanó fényében sokan lubickolnak.”

Vezessen benneteket tovább az úton a világítótornyotok és annak fel-felvillanó fénye! Vagy a Vezérlő Csillagotok! Ha nincs kisajátítva a kifejezés másnak!