De már nem számít. Elém került az írás, Hoffmann államtitkár kér. Szemem fennakadt, és át kellett gondolnom azokat a nem kőszikla keménységű értékeket, amelyek mentén felneveltek, amelyek vezettek életem során. Persze ez az egy hír önmagában nem lett volna erre elég, de mindenki tudja, hír nem marad szárazon, ha egy üzlet beindul, akkor sokáig nincs megállás.
Próbáltam racionálisan megközelíteni a kérdést. Iskolába 1.300.000 gyerek indult el szeptember elsején. Ha mindegyiket meghatja a Rózsika néni kérése, akkor 1.300.000 X 100 Ft-tal = 130.000.000 Ft. Vajon hány nehéz sorsú csíksomlyói magyar gyerek mehet népviseletben templomba ebből a pénzből? Vajon normális vagyok, hogy a szemöldököm a fenekemig szaladt a megható kérés kapcsán?
És míg el nem felejtem. Isten szava szól hozzátok kölykeim! Mert „Csaba testvér imáit talán nem hallgatja meg a Jóisten? Dehogynem! Csak éppen most Titeket szólít meg: tegyetek jót!”
Ez a kormányzati portálon megjelenítve!
Ha mindez nem lett volna elég a döbbenethez, akkor jön a másik nagy igehírdető, Semmilyen Zsóti. Tudják, kiről van szó? Miniszterelnök helyettesről.
„Szent István-i tanulság úgy is megfogalmazható, hogy ami jó az egyháznak, az jó az országnak, és ami jó az országnak, az jó az egyháznak.”
Ha ez sem elég a boldog megelégedettségemhez, akkor még hozzáteszi, „mint közfeladatot ellátó intézményeket az államnak pontosan ugyanúgy kell finanszíroznia az egyházi iskolákat és intézményeket, mint a hasonló feladatot ellátó állami és önkormányzati intézményeket.”
Nyúljál már magadhoz te kis festett népművészeti cserépedény!
Pont ezt hiányolja az ország még gondolkodni képes fele. Hogy az egyházak se kapjanak többet hasonló célra, mint bármely más intézmény fenntartó!
Ezt nem tudom másként mondani! Illetve nem tudok még komolyan megszólalni sem. Nézzétek meg az alábbi levelet! Olvassátok és a röhögés első döbbenete után gondoljatok bele, milyen üzenete van számunkra!
Mivel a levél cáfolata még nem jelent meg, ezért komolyan kell, hogy vegyük, A szomorú ebben már nem is a tény, amit képvisel. Az igazán elkeserítő dolog az, hogy fel sem merül bennünk, hogy ez átverés lenne. Teljesen természetes dolognak tartjuk, hogy a kormány egyik tagja kiadhat ilyen utasítást!
Azt hittem, a hétre elég ennyi a döbbenetből. Nem, úgy döntött egyeske, hogy nem elég. Ő konzultál. Konzultál közgazdászokkal, hiszen lassan már a gazdasági analfabéta is látja, hogy baj van. A Kárpátok Géniusza konzultál. Aha. Nagy a szar, ha erre vetemedsz!
Amikor Szijjártó „nemlesznekmegszorítások” Petike is elkezdi mantraként sorolni, hogy nem lesznek megszorítások, akkor az biztos jele annak, hogy de, lesznek!
Hagyjuk az ostoba részleteket, ha jól sejtem elemzők, blogerek ki fogják filézni ma rendesen az elhangzottakat.
Csak egy képet hadd írjak le, ami minden mástól többet mondott számomra.
Matolcsy György Szijjártó mellett a sajtótájékoztatón. Ez már önmagában is sértő lenne számomra, de lapozzunk!
Nyilatkozik az elhangzottakról. A mód, ahogyan mondanivalóját próbálja elénk lökni, beszédes. Beszédesebb, mint amit felböfög. Sápadt, riadt kisgyerek, akit hazugságon kaptak, de még remél. Még reméli, ki tudja mosni magát. Verbálisan is szenved velünk együtt, de amit a lábával csinál, az a csúcs. Az ATV híradóban láttam, az operatőr ráközelített a bal lábára. Nézzétek meg! Érdemes,
Az elhangzottak sajátos stílusú, de nagyon ütős elemzését itt olvashatjátok! Ebből egy mondatot emelek ki: „Ne röhögjél, ez ma Magyarország gazdaságpolitikája.”
És ha már itt tartunk, még egy blog, melynek a tegnapi szeánsz a témája, itt olvashatjátok. Ebből is egy idézet:
„Mindenki szidja Matolcsyt, aki megítélésem szerint éppen erre az egyetlen feladatra – márminthogy a közutálat és lesajnálat eltűrésére – alkalmas.
Rossz nyelvek szerint ő is csak a reggeli Magyar Nemzetből tudja meg, hogy aktuálisan mi is az ő gazdaságpolitikája…”
Apropó! Magyar Nemzet. Elgondolkodtatok már azon, hogy miért jövő héten hozzák nyilvánosságra a „Nemzeti Köznevelési Rendszert” szabályozó törvényt? Tudjátok, ami már rég a Magyar Nemzet birtokában van. A szakma, a szélesebb közönség bekaphassa! Vagy ki is nyalhassa! De a pártlap már tudja! Ismeri, terjeszti.
És végül, de nem utolsó sorban…
Ezek már az utolsó rúgások. Ez már a vég! Innentől ki kell mondani, hogy ha ez így marad, ha ez így folytatódik, akkor mindenkit felelősségre kell majdan vonni, aki akár egy X-el is segítette ennek a csürhének a hatalomba kerülését, hatalomban maradását! (úgyis ez a divat manapság)
Bíróságról lesz szó. Először egy sima kis hír, egy ítéletről.
Mától kedves blogerek lehettek bátrabbak, lesz precedens a mentségetekre.
Nem kell bizonyítani, elég erre az ítéletre hivatkoznotok!
Volt egyszer egy alkotmánybíróság. Hitele és szerepe immár közelít, vagy át is lépte a nullát. Szóval ez a nemzetialaptörvénybíróság végleg ki lesz herélve. Nem volt elég, hogy jogkörét az ismert módon szűkítették, ők is szívesen beálltak a sorba, hamarosan a méltóságteljes bevonulás lesz a „15 taláros bohóc” legfőbb feladata.
Meghagyom a jogelmélkedőknek a kérdés eldöntését, hogy ez a tervezet visszamenőleges törvénykezésnek számít-e?
Kritikusaim kérdésére válaszolva, nem várom, hogy ha leírom, akkor azzal megváltoztathatom a történéseket. Igaz, volt olyan, hogy rákérdeztem, hogyan számolták ki az 1016-ik tanévnyitót, amire a másnapi beszélyben válaszolt az államtitkár, de nincsenek hiú illúzióim.
Mementót mindenhová. Ezeket a történéseket nem lehet elégszer megörökíteni. Nem szabad, hogy az idő megszépítse a bűnöket!
Szükség lesz a felelősségre vonás során az emlékekre.
