A blog indításában komoly szándék vezérelt. Mementóként akartam sok- sok jelenést megörökíteni, amit új uraink később szívesen letagadtak volna.
Elhatároztam, hogy erőt veszek magamon és a címadáson kívül igyekszem elkerülni a véleményalkotást.
Hamar fel kellett adnom álláspontomat. Ma, amikor Magyarországon ezt legfőbb méltóságaink akár naponta megteszik, nekem is megbocsátható!
Azok, akik, azt hiszik, hogy gyógyul a magyar, kezd magához térni a kétharmad, figyelmeztetésül leírom egy élményemet.
Fidesz szavazó barátommal beszélgetve felmerült a kérdés, miért látja jónak a regnáló kormányt. Nyíregyházi barátom, mint közalkalmazott indulatosan kikelve magából közölte, hogy elvették a 13-ik havi bérét az előzőek.
- Visszakaptad azóta? – kérdeztem. Már eltelt háromnegyed év.
Hogy mit fog szólni a februári fizetéséhez, azt majd meghallgatom.
Hónapok óta hallani a hatalomba került Fideszes prominensek elődeiket kúrogató próbálkozásait. Így volt ez Nyíregyházával is.
Elhangzottak nagy számok, hogy az elődök miatt mekkora adóságot örökölt az új vezérkar. Ekkor már lehetett tudni, valami van. De nem az igazi.
A tapasztaltak látták, ha ekkora a rinya, akkor megszorítások jönnek.
És lőn. Ma robbant nyilvánosan is a bomba.
Nyíregyháza városában az önkormányzat által fenntartott intézmények mindegyikét 10 %-os költség lefaragásra kényszerítik.
„Azon imádkozunk, nehogy táppénzre kerüljön valamelyik kolléga, mert nincs helyettesítője. Ha pedig mégis „beugrik” valaki helyette, nem számolják el a ledolgozott túlórákat – panaszolta egy neve elhallgatását kérő tanítónő.”
Munka törvénykönyve, KJT, stb. Kit érdekel? Ettől nagyobb békát is beszoptak már „parasztjaink”.
„Az önkormányzat az intézményekre bízta, hogy belső önrevíziót végezve tárják föl, hol vannak még pénzügyi tartalékaik, és hogyan tudnák lefaragni a költségvetésük egytizedét.”
Könnyű lenne most zárásként csúfolódni, újjal mutogatni azokra a közalkalmazottakra, akik tudtukon kívül forradalmárokká váltak, de méltatlan lenne, embertelen.
Ehelyett egy idézet:
Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
