Nem tetszik a cím, bár a dal, amiből kölcsönöztem eszközeivel tökéletesen kifejezi írásom egy részének tartalmát. Kicsit debil, kicsit ellenszenves, kicsit taszító. Ki a góré?
Mint az akaratos, makacs gyermekkar éneke, akár az elmúlt nyolc év várakozása. Nem lehetetlen, hogy ez a rész volt kedvenc idézete a miniszterelnöki címet ideiglenesen magáénak tudó Orbán Viktornak és a Fidesz Zrt. szűk magjának.
„Eldöntötték magukban, hogy mivel a magyar állampolgárok 2 cikluson keresztül nem voltak kíváncsiak rájuk, ezért most bosszút állnak az egész országon. Nem mondják ki nyíltan, de minden egyes lépésük erre utal. Ha kell tűzön-vízen át, de csak azért is az lesz amit ők akarnak. Nyíltan kérkednek azzal, hogy nekik jár a luxus, jár az ellátás, nekik jár minden. Tök lényegtelen, hogy az ország lassan éhen döglik, a lényeg, hogy nekik meglegyen mindenük.
A bosszúállók kormánya szép lassan kiírtja a saját népét. És a birkák ezeknek tapsolnak meg örvendeznek.
Ez tényleg katasztrófához fog vezetni.” (Bergeroth komment)
A bosszúállók kormánya szép lassan kiírtja a saját népét. És a birkák ezeknek tapsolnak meg örvendeznek.
Ez tényleg katasztrófához fog vezetni.” (Bergeroth komment)
Igazából már nem a góré személye a kérdés.
A kérdés az, hogy ki a felelős?
Mert a nyolc év alatt sok mindent átgondolhattak, de nem hinném, hogy különösebben izgatta, vagy izgatná őket tetteik jogkövetkezménye.
Ha ez jelenünkben merül fel, akkor letudják a kétharmad felhatalmazásának arrogáns felemlegetésével.
Számukra csak az előnyös jogkövetkezmény létezik, a jutalom. Nyolc év minden keserűségéért, várakozásáért jár nekik minden. Ha ez sem jön össze, hiszen vannak még jogszabályok, melyeket nem ők gányoltak össze, akkor normális világban a vezetői felelősségből teljesen természetes következő lenne a jogkövető magatartás. Ha ez nem történik meg, akkor jön a kérdés.
„A mai jogrendszerekben a jogszabályok túlnyomó többsége szankcióval van ellátva.”
Keményen jogot alkotnak és ezzel egy időben próbálnak bűncselekményeket keresni, netán kreálni, kitalálni azoknak, akik elődeik voltak. Belesulykolják a közvéleménybe a bűnösök neveit, rabláncra fűzik őket, hadd lássa a nép, milyen elvetemült gazemberek ezek és bármiről is legyen szó, mindenáron felelősöket keresnek.
Azt senki nem tudja ma még, hogy meddig mernek elmenni. Kíváncsian várjuk, mert a dolognak, a határok feszegetésének különös jelentősége van.
Hiába bíztok a menet közben felhalmozott vagyonotokban, hiába hoztok létre saját erőszakszervezetet, hiába betonozzátok körbe magatokat jogszabályokkal!
Egyszer el kell számolnotok a tetteitekkel! Nektek is és azoknak is, akik félelemből, szervilizmusból, kényelemszeretetből, vagy bármely más okból ezt a szekeret tolják.
És mi lesz a benneteket elszámoltatók jogi alapja, a szankciók igazsága?
Amit ti csináltok. Ma. Magyarországon. Magyarországgal.
